1. rész
               Kezdet

Hidden Springs felett borult ég nézett a lovardára. Az enyhe szél és a borultság megtörte a városban naphosszat tartó kánikulát. A hűvösebb éghajlathoz szokó lakosság napirendje felborult a túlzott forróság miatt.

Természetesen folyt az élet a lovardába, főleg hogy a hosszan tartó kánikula végre véget ért. Keira és Sonia természetesen kihasználta ezt; rövid beszélgetés után rögtön lovasoktatójuk felé indultak egy újabb terep engedélykérésére.

- Nem, nem! Taylor! Mint fiú név! - Sonia, szokásához hívően barátnője fejét telebeszélte a western újdonságairól. Természetesen Keirát teljesen hidegen hagyták az efféle témák, így mindig csak hallgatott, és várt, míg ő is szóhoz jut.

- Felejtsd el - ingatta fejét a beszédes tinilány - Láttad a közelben Jamiet?
- Persze, Melissa most is őt edzi - vonta meg bizonytalanul vállát Keira. 
- Remek - emelte az ég felé tekintetét Sonia. Egyik lány sem kedvelte a kislányt. Nagyszájú, fölényes és arrogáns volt még a nála idősebbek felé is.
- Mindegy.. Keressük meg Melissát, biztos a fedelesben van. Takko majd kirobban az energiától, azt hiszem, ideje egy kiadós terepre mennünk.

A lány egyetértően bólintott. Darling boksza előtt álltak, aki a tegnapi edzése után még ki sem mozdult az istállóból. Elindultak a csendes istálló folyosóján. A lovak halk szénaropogtatásán és horkantgatásain kívül semmi sem hallatszott.

Mikor a fedelesbe értek, fülüket rögtön megütötte a fiatal nő határozott hangja.
- Még! Gyerünk, hadd lássak egy lendületes ugrást! - kísérte az épp egy X-akadályt átugró kislányt.
- Szia, Mel! - köszöntek kórusban a lányok.
- Ne most.. - morgott az edző. Igen... Munka közben sosem szabad zavarni a mestert.

- Sétáltasd le Passiont - adta ki az utasítást Jamienek, majd 180 fokban megpördült tengelye körül. Miután a kislány kivezette a heréltet a fedelesből, a lányokl rögtön előálltak újabb ötletükkel.

- Mel.. A lovak régen mozdultak ki, kilovagolhatunk Keirával? - sandított a mellette álló lányra, ezzel átadva neki a szót.

- Egy igazán rövid lovaglásról lenne szó, azután megcsináljuk az elmaradt istállómunkát! - néztek kérlelően az oktatóra, aki szemmel láthatóan nem volt lelkes az ötlettől. Végül egy hitetlen mosollyal szabad utat adott a lányoknak.

Pár perc után a lovak már felszerelve álltak a bokszukban; a két lány lassan elindult a lovarda mellett lévő réten.

Sonianak igaza volt: amint hosszú szárat adtak a lovaknak, csak úgy repkedtek utánuk a földdarabok. Az ütemes vágta végre eloszlatta a Keirában gyülekező feszültséget, amit a közlegő iskola miatt érzett.

Legjobban Takko, Sonia fakó méne élvezte a legjobban a terepet: a mén hozzászokott a napi mozgáshoz, így ez a kis túra neki meg se kottyant. 

Végül az ismerős házakat meglátva hazafelé vágtattak. Semmi más nem hallatszott, csak a madarak boldog csiripelése, a lovak ütemes patadobbanásai és a halk horkantások.

A kilovaglás után a lányok fáradtan vezették vissza lovukat a bokszokba. Sonia nevetve emlékeztette barátnőjét arra a kínos esetre, amikor terep közben a palomino hirtelen megtorpant egy zörgő bokortól, majd lovasa a sárba zuhant.
- Igen, az én hősies fiúm - nyomott nevetve egy puszit lova orrára.

Mikor már kezdett a nap lebukni Hidden Springs magas hegyei mögött, Sonia gyorsan búcsúzkodott barátnőjétől.
- Tehát, a hordókerülés.. öhmm... 7-kor lesz az ötös csatornán! El ne felejtsd nézni! - integetett a lány, majd elhagyta az istállót.
Keira mosolyogva bizonygatta, hogy nem fogja. Természetesen nem mondott igazat. Sok átgondolnivalója volt, amit természetesen nem western nézés közben akart kivesézni.

8 óra felé átöltözve a lány csendesen kiült a partra. Az anyjára gondolt, aki ismét üzleti úton van. Az iskolakezdés előtt visszaköltözik otthonra. Egész nyáron Melissa lovardájában lakott, míg az anyja távol volt. Pompás nyár volt, de ideje visszazökkenni a valóságba: pár nap múlva elkezdődik az iskola. Sasha újra meg fogja keseríteni az életét... Halkan sóhajtva ledőlt a fűben.

Hajnali háromkor erős ütésre ébredt. Az éjszaka megújuló kánikula miatt még a takaró alá sem bújt be. Felkapcsolta a villanyát, majd meglepetten érzékelte, hogy a földön találta magát. Visszamászott az ágyra, majd mikor újra lekapcsolta volna a villanyt, megfagyott ereiben a vér.

Lépéseket hallott a folyosóról... A rémülettől még levegőt venni sem mert.
Egyet tudott biztosan...
Hogy nincs egyedül.

Folytatjuk!